Biosecurity Measures
A varroa kezelések legmegfelelőbb időpontjának meghatározása az országos éghajlati területek szerint
Július végén, augusztus elején megkezdődnek a megfelelő beteleltetési előkészületek. A varroa kezelések optimális időpontja a fiasításmentes állapot. Természetes körülmények között ezt a környezeti hőmérséklet csökkenése idézi elő. A méhész ezt mesterségesen, anya zárkázással tudja létrehozni.
Déli szélességi, illetve déli kitettségű területeken természetes állapotban ez később következik be.
A varroa kezelések megfelelő időpontjának kiválasztásában lényeges befolyásoló tényező ezáltal a környezeti hőmérséklet. A varroa kezeléseket tehát ehhez igazítjuk. Hazánkban a három legfontosabb időszak:
– akác után (főleg akik nem vándorolnak, nincs intenzív hordásuk)
– napraforgó után (július 20-tól)
– zárókezelés (december)
Tools and Supplies
- külső hőmérő
- ketrec anyazárkázáshoz
- vegyszerek/biológiai szerek melyek a varroa ellen engedélyezettek és hatékonyak
Warning
Fontos a külső környezeti hőmérséklet figyelembe vétele!
Legfontosabb a fő hordások utáni atkaírtás gyérítés nem lehet általánosítani folyamatosan kell figyelni vizsgálni a természetes atka hullást és ha a méh család igényli be kell avatkozni. Döntéseket hozni állomány szintű kezelés, vagy csak egyedi méhcsaládokat.
A záró kezelés fontos feltétele, hogy fiasítás mentessek legyenek a méhcsaládok és a hőmérséklet 10 C körül alakuljon. Ha a feltétel adott, mindegy hogy hol található földrajzilag a méhészet.
Az első pont félre érthető, ekkor a cél az atkák irtása mellett a megfelelő telelő egyedszám elérése.
A folyamatos gyérités, és a hatékony zárokezelés a fontos. Kontroláljuk az atkaszámot, ne csak hasraütés szerüen kezeljünk!
Ebben a kérdésben nem lehet általános időpontokat pontosan meghatározni, mert a méhcsaládok fejlettségi állapota nagyon változó.
Szerintem a legfontosabb védekezési időszak az augusztus, az áttelelő méhek szempontjából. Magyarország legmelegebb hónapja, nagyon nem mindegy milyen szerekkel védekezünk ezen időszakban! A zárkázás túlvan szerintem értékelve, az előttem szólók lereagálták, hogy miért, nem ismétlem.
A fiasításmentes állapotot hangsúlyozza, ami a termelési időszak alatt nem értelmezhető, illetve nem is kívánatos. Az anyazárkás technológián túl nagy a fókusz. A kezelések száma és ideje a gyakorlatban sokban eltér a leírtaktól.
Az 1. pont megtévesztő, nem július végén-augusztus elején zárkázunk.
A 3. pontban a környezeti hőmérséklet nincs összefüggésben az időpontokkal, tehát nem ehhez igazítjuk.
Szakmai hiba: nem “az országos éghajlati területek szerint” kell az atkairtást meghatározni, hanem az atka fertőzöttség és az áruméz termelésének állapota szerint.
Nyelvtani hiba: az 1. pont utolsó mondata az előző mondat “környezeti hőmérséklet csökkenése”-re vonatkozik, azt pedig anya zárkázással nem tudjuk létrehozni.
Alapvetően országrészenként nagyjából azonos időben kell (kellenbe) védekezni. Ha télen jó hatékonysággal végeztük a záró kezelést, akkor napraforgó végéig az esetek nagy részében nincs szükségünk védelemre. Persze, ha valaki júniusban sok atkát észlel a méheinél, akkor be kell avatkozni. Erre a célra szintetikus szer csak abban az esetben használható, ha már nem pörgetünk. Sajnos erre nagyon sok ellenpélda van az országban. Június kezelésekre más esetben az oxálsara alapozott beavatkozások az elfogadhatóak.
Napraforgó után mindenütt kötelező a védekezés. Ilyenkor a sok fiasítás időszakában a hordozók javasoltak. Ez lehet szintetikus, vagy oxálsavas. A pont szerű beavatkozások (pl. füstölések) hátránya, hogy az atkák két kezelés között részben visszamászhatnak a fiasításba. Ezekkel a védekezésekkel, ha nem folyamatos a vissszafertőzés lenullázhatjuk az atkák számát szeptemberre.
Októberben a pontszerű beavatkozásoké (füstölés, szublimálás) a fő szerep. Ilyenkor az átfertőzésből származó atkák elpusztítása a cél. Sokan ezt a lépést hagyják ki.
A záró kezelések elvégzése vonatkozásában lehet időkülönbség egyedül Baranya és pl. Nógrád között.
Erről a kérdésről az OMME monitoring füzetekben már rengeteg dolog olvasható.
Ok-okozati összefüggés hiányában kevésbé érthető.
Szerintem a három megjelölt időpont nem elég, de fő irányvonalnak jók az időpont megjelölések. Szereket, technikákat váltogatni kell és folyamatosan ellenőrizni az atkák hullását nem csak a lehullott mennyiség miatt, hanem hogy hatékony -e a szer amit alkalmazunk?
Túl van értékelve szerintem az anyazárkázás, mint technológiai elem. A zárókezelés időpontja nem feltétlen december. Tapasztalataim szerint november elején megszűnik a fiasítás, ezért akkor érdemes kezelni. December 2. felében viszont a méhészek elmondása alapján már gyakori a fedett fiasítás.
Egyetértek az 1. és 2. ponttal. A 3. pont önmaga ellentmondása önmagával.
Az 1. pont egy kissé megtévesztő: arra enged következtetni, hogy a beteleléssel egyidőben zárkázni kellene az anyát. Épp ellenkezőleg! A méhész serkent, azért hogy a napraforgón kiszorított méhanyák újra petézni kezdjenek, és felhozzák a méhcsaládot olyan erősségűre, hogy áttelelő képes legyen.
Zárkázni szeptember végén, október elején szabad.
Nincs logikai sorrend, illetve nem tisztázza a “mit” és “miért” kérdéseket.
A megfelelő időpont függ: a családok körülményeitől (főleg a fiasítás állapota) valamint az időjárási tényezőktől (hőmérséklet). Attól nem függ, hogy Szegeden vagy Miskolcon van a méhészet.
Lehetséges célok:
– atkagyérítés: árúméz termelés időszakán kívül (legkorábban akác után)
(Ezt megelőzően csak, ha előző ősszel-télen elrontottam az atka elleni védekezés, akut beavatkozásra van szükség és cél a méhcsaládok megmentése. Nem bio szer esetén az árúmézről le kell mondani. Kontakt hatású szer esetén sorozatkezelést kell alkalmazni)
– “atkaírtás”: a teleltetés időszakának kezdetét követően, +zárókezelés
A legtöbb atka elleni szer kontakt hatású, így a fedett fiasításban nem fejti ki hatását. Ezen okból kifolyólag az atka ellen használt kontakt hatású hatóanyagokat/készítményeket sorozatkezeléssel vagy tartós hordozó segítségével alkalmazhatjuk eredményesen.
A tartós hordozó alkalmazásával egyes hatóanyagoknál fennáll a rezisztencia kialakulásának veszélye.
Sorozatkezelések esetén, a beavatkozások időpontjainak és alkalmainak igazodni kell a fiasítás állapotához valamit az méhek fejlődési ciklusához, a kijuttatott hatóanyag hatásidejéhez – az alkalmazott kijuttatási módszer függvényében. Klasszikus példák: 3x7nap vagy 6x3nap.
Fel kell hívni a figyelmet a különböző anyagok és hatásuk különböző hőmérsékleten történő alkalmazásának esetleges veszélyeire. A csorgatásnál a sorozat és zárókezelésekre alkalmas szerek hatóanyagtartalmi különbségére oxálsav esetén, stb…
3. Bizonyos időszakokban a környezeti hőmérséklettől függetlenül is kezelünk, mert szükséges. Nem ehhez igazítjuk a kezeléseket, csak befolyásolja a fiasítás nagyságán, vagy meglétén keresztül a hatékonyságát.
Amivel vitatkoznék, a legfontosabb időszakoknál az állóméhészeknél, ahol nincs intenzív hordás…..A méhészek 90%-ra igaz, hogyha nincs nála megfelelő mennyiségű akác, akkor elvándorol, hogy legyen. A nagy mennyiségű begyűjtött nektár kiszorítja az anyát, pergetés után nagy mennyiségű fedett fiasításom lesz a nyitott fiasításhoz viszonyítva. Pergetés után amikor az anyának van lehetősége ismét petézni, mielőtt azokat a sejteket lefedik a méhek, amibe pergetés után lett lehetősége petézni az anyának, egy kezelés hatékony lehet, mert időközben a méhek kikelésével lecsökken a fedett fiasítás száma.